A figyelem átka

Tegnap óta lakásfelújítunk. Vagyis nem mi, hanem anyósék; kiveretnek pár falat, meg ablakot, az egyik fal helyén fürdőszoba lesz, a másikén cserépkályha, egyszer csak. A kutyák szempontjából nem ez a lényeg, hanem az a rengeteg ember, aki egész nap nyüzsög és mászkál és dolgozik. És simogat, akit ér. Shellyt persze nem, ő behúzódik egy félreeső sarokba, és nem foglalkozik velük, de Zizi egész nap a nyakukra jár. Megteheti, mivel a mi szobánkban is dolgoznak, ezért most nincsenek elzárva, amíg melózok, hanem jönnek-mennek, ahova akarnak. Szüretelt is az állat tegnap, egész nap simogatták - ezt akkor is tudom, ha anyós nem meséli, mert ennek a vérmes harci kutyának mindegy, miféle embert lát, szereti és kész, a melósoknak meg tetszett, hogy ilyen kicsi cuki vigyori. 

Csak hogy tisztán lássunk: ez egyfelől remek dolog, mert a kutya nem unatkozott egész nap, elfoglalta magát, emberek vették körül, hurrá. Más szemszögből viszont az egész napja azzal telt, hogy foglalkozást követelet és kapott, simit, kaját, játékot, bármit. Meg is lett az eredménye, már délutánra kisajátította anyóst csak azért, mert almát evett, Shellyt elvicsorogta mellőle, este pedig oda is kapott neki, csak mert éppen útban volt. Én rászóltam ezért-azért, hogy ne csinálja már, de persze nem hallgatott rám, és rettenetesen pofátlanul bámult rám, hogy na, merek-e bármit tenni ellene. Ráb*szott, mert mertem, lefekvésre kicsit össze is kapta magát, de reggelre megint úgy érezte, hogy itt ő a legfontosabb személy, séta közben felevett valamit, és hiába szóltam rá, már megint pofátlanul bámult a szemembe, és rágott, hogy ő csak azért is, mert megteheti. Ha visszakapjuk a szobánkat, ridegtartás lesz megint, addig meg elsődlegesen igyekszem megvédeni Shellyt. Nagyon durván zsarnokoskodik vele Zizi, ha úgy érzi, hogy nyeregben van. Amikor nem, akkor simán csak aranyos, mindenkinek jobb úgy, úgyhogy amint lehet, megjavítjuk. De azért tanulságos, hogy milyen kevéstől is képes elromlani egy amúgy jól működő kutya, ha elég ambíciózus. 

Szocializáció - nem intézik el egymás között!

Aki jár kutyás társaságba, az rendszeresen találkozhat olyan szituációkkal, amikor a kutyák nem az általánosan elvárt viselkedést produkálják, azaz nem békésen játszanak együtt, hanem valamilyen módon "csesztetik" egymást, túl durván játszanak, vagy többen rászállnak az egyik (általában gyengébb jellemű) kutyára, akinek viszont így már nem lesz vicces a játék, esetleg dominánsabb egyedek kakaskodnak, bevédenek egy-egy tárgyat, vagy másik kutyát, összekapnak, egyszóval nem úgy viselkednek, ahogy közösségben elvárható lenne. Legtöbbször ezek nem végződnek verekedésben, mégis ellehetetlenítik a felhőtlen szórakozást egyik-másik kutya számára, amellett, hogy minden látszat ellenére sokszor maga a bajkeverő sem szórakozik jól. Ilyen viselkedés akkor is kialakulhat a kutyában, ha kölyökkorától rendszeresen hordják futtatóba, kutyaoviba, ez viszont nem teszi természetessé, elfogadandóvá, hogy a kutya képtelen a normális társas interakciókra. 

Miért, kérdezhetjük, hiszen a csapból is az folyik, milyen fontos a korai szocializálás, vigyük sokat más kutyák közé a kölyköt. Nos, azt a bizonyos csapot sajnos ismét csak félig nyitották ki. Nem elég ugyanis egyszerűen kutyák közé vinnünk a kölyköt, és hagyni, hogy köztük nőjön, mint a gaz. Segítenünk kell neki, megerősíteni a többi kutya figyelmeztetéseit, hogy megtanuljon odafigyelni a társaira. Hogy megértsük, miért van ez így, kezdjük az alapoknál: hogyan néz ki a szocializálás folyamata egy kutyafalkában?

Falkavezérség "extra"

Hála égnek az utóbbi időben eléggé elterjedt a falkavezérség, mint fogalom, és vannak bizonyos, már-már közismert szabályok, amelyek a gazda falkavezéri pozícióját hivatottak felállítani és fenntartani. Abba nem megyek bele, hogy hányan, de hányan értelmezik rosszul ezeket a szabályokat, és hányan nem kezelik a helyükön a kutyájuk viselkedését annak ellenére is, hogy egyre kiterjedtebb szakirodalma van a témának, és egyre több szakember tud ebben hathatós segítséget nyújtani. Most csak néhány megfigyelést szeretnék tenni, amiket kevésbé hangsúlyoznak ki a szakemberek is, ha falkavezérségről beszélnek, viszont számítanak a kutya-gazda kapcsolatban. Nem fontosabbak persze az alapszabályoknál (nem köszönés, ajtón közlekedés, stb.), de ha valaki nem érti, miért nem működik a kutyája, mikor mindent betart, érdemes lehet az ilyen apróságokat is megvizsgálni. Sok kutya tolerálja a félig-meddig falkavezér viselkedést is, és beáll a sorba, néhányuknak viszont egyértelműbben meg kell mutatni, ki a főnök.

Ridegtartás

Amennyire jól megvoltak eleinte a csajok, annyira a visszájára fordult mostanában ez a viszony, mióta Zizi kezdi otthonosan érezni magát, és nekiállt jó kamasz módjára küzdeni a kis pozíciójáért. Na nem velem hálisten, csak Shellyvel, de az is épp elég. Sokkal pofátlanabb lett, folyamatosan irányítani próbálja, dominálja, mászik rá, "keríti", szóval nagyon kinyílt a csipája, és lelkesen játssza az elnyomót. Ha pedig rájön az öt perc, annyira idegesítően cseszteti Shellyt, hogy hihetetlen, az öreglány meg békés típus, csak finoman szól rá általában, ami viszont nem elég. Ha én rászólok, befejezi, de fél perc múlva kezdi előről. Néha persze Shelly is megunja, múltkor reggel szó szerint befogta a pofáját, de úgy, hogy a kisasszony nyöszörgött is, mert fájt neki, de az se volt elég, amint elengedte, folytatta tovább.

Irigy kutya

Na, az irigy kutya is megkapta az első pár órás kizárását. Szóval ha a kajáját védené Zizi, azzal kiegyeznék, senki ne pofátlankodjon oda, ahol más eszik, de ebből pont nincs gond, egymás mellett másfél méterre eleszegetnek békésen, Shelly meg nem hülye, hogy beledugja a fejét más táljába, hiába végez előbb, inkább megvárja, amíg ott hagyják az üres tálat, és lehet mosogatni. A fekvőhelyek elosztásában is kezd pofátlan lenni, de amíg nem védi be mindkettőt, ám legyen, úgyis egyformák. A játékokkal kapcsolatos birtoklási vágya már nem olyan durva a kisasszonynak, mint a legelején, bár arra is ráfér még némi csiszolás. A jutalomfalatot is egyre ritkábban akarja kikapni a kezemből, ha Shelly felé nyújtom. De az üres tál, ami nem is a földön volt, hanem a helyén a táptartón, meg a víz (!!) bevédése kicsit sok volt, úgyhogy most egy kicsit levegőnek van nézve. Nagy bánatában biztos ki fogja pakolni a fél kukát, amivel amúgyis szokott foglalatoskodni, főleg a használt papírzsebkendők irányában alakult ki valamiféle függősége, imád rágózni rajtuk, de most gyanítom, hogy a nemrég kidobott papucsom is sorra fog kerülni. Igen, felírtam már a listára két fedeles kuka beszerzését.

Mission complete!

Nemrég találtam magamnak egy kihagyhatatlan kihívást egy kutyákra agresszív 11 hónapos német juhász kan személyében (nevezzük F-nek). Ma nála voltam, és hát mit ne mondjak, eseménydús nap volt.

Sikeresen levonatoztunk vidékre Shellyvel (ő volt a terápiás kutya), majd elmentünk a helyi félig házi szervezésű, de határozottan komolyodó kutyaiskola területére ismerkedni. Itt több dolgot is konstatáltam, miután lefektettem Shellyt és átvettem F-et, hogy megnézzem, mennyire gázos. Egyrészt feltűnt, hogy nagy, erős, jó formájú német juhász létére egy elképesztően hisztis állattal van dolgom, gyakorlatilag megállás nélkül vinnyogott. Másrészt kénytelen voltam rájönni, hogy bár emberekre alapjáraton tényleg nem agresszív a kutya, azért visszafordul, ha nem tetszik neki valami, próbálgatja az erejét, és ha valami nem megy, akkor jobban próbálja. Nem gondolta komolyan, való igaz, mert akkor most biztos nem tudnék gépelni, de ettől függetlenül mindkét karomon tövig akadnak karcolások, kisebb-nagyobb lila foltok, és mindkét kézfejem fel van dagadva. Akkor és ott még nem éreztem, hogy ilyen intenzíven csócsál, csak pár órával később. Au.

Első delikvens

Szóval az úgy kezdődött, hogy kitettem a helyi állatosboltban néhány szórólapot, hogy szívesen segítek viselkedési problémák megoldásában, és egy idő után meg is keresett az első gazdi. Pont vakbélműtét után talált meg, így sajnos kellett várni pár hetet, mire megnézhettem a kutyát, de végül hosszú idő pénteken után végre-valahára kiélhettem egy kicsit a "rosszkutya-hiányomat".

Gondolatok a falkavezérségről

Mostanában ismét rákaptam, hogy a gyakorikerdesek.hu oldalon az "Állatok", azon belül is főképp a "Kutyák" kategóriában ténykedek, válaszolgatok gazdáknak, próbálok segíteni nekik. Az ott tapasztaltak alapján nagyjából képben vagyok azzal kapcsolatban, hogy milyen problémákkal néz szembe az átlag kutyatartó, amivel nem tud egyedül megbírkózni.

A legtöbb beszélgetésből az jön le, hogy a gazdák egész egyszerűen képtelenek kontrollálni a kutyájukat, sok esetben már a 2-3 hónapos kölyköt sem tudják kordában tartani. És ami nagyon sokszor elhangzik kifogásként: "nem akarom bántani". Nem ismernek középutat a verés és a totális káosz között. És szemmel láthatóan a legtöbben nem értik, miért is kéne, hogy a kutya elfogadja őket vezetőnek, úgy érzik, hogy ez rossz dolog, elnyomják a kutyát, rettegésben fogja leélni az életét, ha korlátozzák a viselkedését.

Nekik szeretnék most pár gondolatot összefoglalni, akkor is, ha soha senki nem fogja olvasni :) De kikívánkozik.