Csak egy gondolat

Amellett, hogy nem örömteli dolog, azért nagy megkönnyebbülés rájönni, hogy a kutya nem azért nem fejlődik az elvárt ütemben, mert hülyeségeket magyarázok, vagy nem voltam elég egyértelmű, hanem mert a gazdák egyszerűen nem csinálják, amiket mondtam.

Mission complete!

Nemrég találtam magamnak egy kihagyhatatlan kihívást egy kutyákra agresszív 11 hónapos német juhász kan személyében (nevezzük F-nek). Ma nála voltam, és hát mit ne mondjak, eseménydús nap volt.

Sikeresen levonatoztunk vidékre Shellyvel (ő volt a terápiás kutya), majd elmentünk a helyi félig házi szervezésű, de határozottan komolyodó kutyaiskola területére ismerkedni. Itt több dolgot is konstatáltam, miután lefektettem Shellyt és átvettem F-et, hogy megnézzem, mennyire gázos. Egyrészt feltűnt, hogy nagy, erős, jó formájú német juhász létére egy elképesztően hisztis állattal van dolgom, gyakorlatilag megállás nélkül vinnyogott. Másrészt kénytelen voltam rájönni, hogy bár emberekre alapjáraton tényleg nem agresszív a kutya, azért visszafordul, ha nem tetszik neki valami, próbálgatja az erejét, és ha valami nem megy, akkor jobban próbálja. Nem gondolta komolyan, való igaz, mert akkor most biztos nem tudnék gépelni, de ettől függetlenül mindkét karomon tövig akadnak karcolások, kisebb-nagyobb lila foltok, és mindkét kézfejem fel van dagadva. Akkor és ott még nem éreztem, hogy ilyen intenzíven csócsál, csak pár órával később. Au.

M. még egyszer

Említettem már, hogy beszereztem első nevelt "gyerekemet". Két hét szünet után (amit intenzív e-mailezéssel töltöttünk a gazdival) ismét meglátogattam őket, és rettentő kellemes meglepetésként ért, hogy a rágócsontját a gazdától már egyáltalán nem védi, és nekem is igen hamar átengedte, morogni is csak egyszer próbált meg, de csak tessék-lássék, "hátha bejön" alapon. Sétálni is sokkal jobban tudnak hosszú pórázon, kiszaladgálhatja magát az eb, és lábnál is szépen tud menni. Van még min dolgozni, de határozottan jól haladunk :)

Átbeszéltük a dolgokat, szenvedtünk egy kicsit a pórázrágással (a múltkorihoz képest épp csak mutatóba), játszottunk behívósdit és nemfelugrálósat hosszú pórázon, szóval buliztunk :) A nyakörve megragadására, a nyakba és oldalba bökésre sajnos még mindig csócsálással reagál, de ez csak gyakorlás kérdése; ha látja, hogy nincs hatása, el fog múlni, ahogy a csontja védése is. Úgy néz ki, ezentúl péntekenként randizunk egy kis kutyanevelésre, megtanulunk klikkerezni, és hát van még pár dolog a listán, ami sorra kerülhet. Alig várom :)

Nekem viszont rá kell szoktatnom magam, hogy jobban bevonom a gazdit az aktív cselekvésbe, mert azt még hajlamos vagyok elfelejteni a nagy szórakozás közepette :) Ez is olyan szakma, ahol legalább annyira kell érteni az emberekhez, mint a kutyákhoz, szóval van még hova fejlődnöm.

Mindenesetre nagyon örülök, hogy látványos a változás, jó kis kutya lesz belőle. Igazából nem is nagyon nehéz eset, harciasan makacs, de azért viszonylag hamar "enged"; nem akar ő főnökösködni, de ha már muszáj, akkor azt nagyon felelősségteljesen csinálja :)

Első delikvens

Szóval az úgy kezdődött, hogy kitettem a helyi állatosboltban néhány szórólapot, hogy szívesen segítek viselkedési problémák megoldásában, és egy idő után meg is keresett az első gazdi. Pont vakbélműtét után talált meg, így sajnos kellett várni pár hetet, mire megnézhettem a kutyát, de végül hosszú idő pénteken után végre-valahára kiélhettem egy kicsit a "rosszkutya-hiányomat".