Egy öreg kutya feljegyzéseiből

"Ha az elvégzendő feladatok néha komoly erőfeszítést és fejtörést okoztak is, megoldottam őket, mert a Főnököm vigyázott rá, hogy a magamfajta kezdő kutyát csak fokozatosan, rendszeresen és következetesen állítsa egyre nehezebb próbák elé. 

Könnyen tanultam, mert ő nem volt velem szemben soha türelmetlen, ideges vagy goromba. Ha jól dolgoztam, soha nem maradt el a dicséret, de megtanultam azt is, hogy hebehurgya módon viselkedni, őt becsapni, fenyegetni, vele ellenszegülni nem lehet. Éreztem, hogy szigorúsága és következetessége áttörhetetlen, parancsai végérvényesek, vasból vannak, azoknak ellenszegülni nem lehet. 

A hangja volt az, ami megfogott engem, a fiatal, élénk, erős, egészséges kutyát, mert - szerénytelenség nélkül mondhatom - ifjúkoromban erős legény voltam, és mindenki nagyon büszke volt rám. Pedig a Főnök nem ismételgette a parancsot szüntelenül, nem is kiabált, mint néhány kutyatársam gazdája. Nem lettem rossz idegzetű, gyáva, minden apróságtól begyulladó, hasznavehetetlen kutya. Én nyomozókutya lettem, és minden elsajátítottam ebben a mesterségben, amit csak lehetett. 

Szocializáció - nem intézik el egymás között!

Aki jár kutyás társaságba, az rendszeresen találkozhat olyan szituációkkal, amikor a kutyák nem az általánosan elvárt viselkedést produkálják, azaz nem békésen játszanak együtt, hanem valamilyen módon "csesztetik" egymást, túl durván játszanak, vagy többen rászállnak az egyik (általában gyengébb jellemű) kutyára, akinek viszont így már nem lesz vicces a játék, esetleg dominánsabb egyedek kakaskodnak, bevédenek egy-egy tárgyat, vagy másik kutyát, összekapnak, egyszóval nem úgy viselkednek, ahogy közösségben elvárható lenne. Legtöbbször ezek nem végződnek verekedésben, mégis ellehetetlenítik a felhőtlen szórakozást egyik-másik kutya számára, amellett, hogy minden látszat ellenére sokszor maga a bajkeverő sem szórakozik jól. Ilyen viselkedés akkor is kialakulhat a kutyában, ha kölyökkorától rendszeresen hordják futtatóba, kutyaoviba, ez viszont nem teszi természetessé, elfogadandóvá, hogy a kutya képtelen a normális társas interakciókra. 

Miért, kérdezhetjük, hiszen a csapból is az folyik, milyen fontos a korai szocializálás, vigyük sokat más kutyák közé a kölyköt. Nos, azt a bizonyos csapot sajnos ismét csak félig nyitották ki. Nem elég ugyanis egyszerűen kutyák közé vinnünk a kölyköt, és hagyni, hogy köztük nőjön, mint a gaz. Segítenünk kell neki, megerősíteni a többi kutya figyelmeztetéseit, hogy megtanuljon odafigyelni a társaira. Hogy megértsük, miért van ez így, kezdjük az alapoknál: hogyan néz ki a szocializálás folyamata egy kutyafalkában?

Falkavezérség "extra"

Hála égnek az utóbbi időben eléggé elterjedt a falkavezérség, mint fogalom, és vannak bizonyos, már-már közismert szabályok, amelyek a gazda falkavezéri pozícióját hivatottak felállítani és fenntartani. Abba nem megyek bele, hogy hányan, de hányan értelmezik rosszul ezeket a szabályokat, és hányan nem kezelik a helyükön a kutyájuk viselkedését annak ellenére is, hogy egyre kiterjedtebb szakirodalma van a témának, és egyre több szakember tud ebben hathatós segítséget nyújtani. Most csak néhány megfigyelést szeretnék tenni, amiket kevésbé hangsúlyoznak ki a szakemberek is, ha falkavezérségről beszélnek, viszont számítanak a kutya-gazda kapcsolatban. Nem fontosabbak persze az alapszabályoknál (nem köszönés, ajtón közlekedés, stb.), de ha valaki nem érti, miért nem működik a kutyája, mikor mindent betart, érdemes lehet az ilyen apróságokat is megvizsgálni. Sok kutya tolerálja a félig-meddig falkavezér viselkedést is, és beáll a sorba, néhányuknak viszont egyértelműbben meg kell mutatni, ki a főnök.

Mission complete!

Nemrég találtam magamnak egy kihagyhatatlan kihívást egy kutyákra agresszív 11 hónapos német juhász kan személyében (nevezzük F-nek). Ma nála voltam, és hát mit ne mondjak, eseménydús nap volt.

Sikeresen levonatoztunk vidékre Shellyvel (ő volt a terápiás kutya), majd elmentünk a helyi félig házi szervezésű, de határozottan komolyodó kutyaiskola területére ismerkedni. Itt több dolgot is konstatáltam, miután lefektettem Shellyt és átvettem F-et, hogy megnézzem, mennyire gázos. Egyrészt feltűnt, hogy nagy, erős, jó formájú német juhász létére egy elképesztően hisztis állattal van dolgom, gyakorlatilag megállás nélkül vinnyogott. Másrészt kénytelen voltam rájönni, hogy bár emberekre alapjáraton tényleg nem agresszív a kutya, azért visszafordul, ha nem tetszik neki valami, próbálgatja az erejét, és ha valami nem megy, akkor jobban próbálja. Nem gondolta komolyan, való igaz, mert akkor most biztos nem tudnék gépelni, de ettől függetlenül mindkét karomon tövig akadnak karcolások, kisebb-nagyobb lila foltok, és mindkét kézfejem fel van dagadva. Akkor és ott még nem éreztem, hogy ilyen intenzíven csócsál, csak pár órával később. Au.

Gondolatok a falkavezérségről

Mostanában ismét rákaptam, hogy a gyakorikerdesek.hu oldalon az "Állatok", azon belül is főképp a "Kutyák" kategóriában ténykedek, válaszolgatok gazdáknak, próbálok segíteni nekik. Az ott tapasztaltak alapján nagyjából képben vagyok azzal kapcsolatban, hogy milyen problémákkal néz szembe az átlag kutyatartó, amivel nem tud egyedül megbírkózni.

A legtöbb beszélgetésből az jön le, hogy a gazdák egész egyszerűen képtelenek kontrollálni a kutyájukat, sok esetben már a 2-3 hónapos kölyköt sem tudják kordában tartani. És ami nagyon sokszor elhangzik kifogásként: "nem akarom bántani". Nem ismernek középutat a verés és a totális káosz között. És szemmel láthatóan a legtöbben nem értik, miért is kéne, hogy a kutya elfogadja őket vezetőnek, úgy érzik, hogy ez rossz dolog, elnyomják a kutyát, rettegésben fogja leélni az életét, ha korlátozzák a viselkedését.

Nekik szeretnék most pár gondolatot összefoglalni, akkor is, ha soha senki nem fogja olvasni :) De kikívánkozik.