Ridegtartás

Amennyire jól megvoltak eleinte a csajok, annyira a visszájára fordult mostanában ez a viszony, mióta Zizi kezdi otthonosan érezni magát, és nekiállt jó kamasz módjára küzdeni a kis pozíciójáért. Na nem velem hálisten, csak Shellyvel, de az is épp elég. Sokkal pofátlanabb lett, folyamatosan irányítani próbálja, dominálja, mászik rá, "keríti", szóval nagyon kinyílt a csipája, és lelkesen játssza az elnyomót. Ha pedig rájön az öt perc, annyira idegesítően cseszteti Shellyt, hogy hihetetlen, az öreglány meg békés típus, csak finoman szól rá általában, ami viszont nem elég. Ha én rászólok, befejezi, de fél perc múlva kezdi előről. Néha persze Shelly is megunja, múltkor reggel szó szerint befogta a pofáját, de úgy, hogy a kisasszony nyöszörgött is, mert fájt neki, de az se volt elég, amint elengedte, folytatta tovább.

Én baromi türelmes voltam vele, rászólogattam, vártam, hogy vegye észre magát, igyekeztem látványosan Shellyt előnyben részesíteni mindenben, hogy lássa Zizi is, hogy ki hol áll a ranglétrán, de hiába. Tegnap végül kiborult a bili, mikor séta közben is folyamatosan Shellyt abuzálta, és a huszadik rászólásomra már rá se hederített, hanem mint aki benyomva pogózik, úgy csapódott bele Shellybe oldalról, hogy aztán megint a fején ugráljon hörögve. Elkaptam, levágtam a földre, elmagyaráztam neki a tényállást, pórázra vettem, hazajöttünk, azóta ridegtartás van, ami azt jelenti, hogy a kutyával szinte egyáltalán nem kommunikálunk, kizárólag a szükséges parancsszavakat használjuk, egyébként nincs simi, nincs játék, nincs szépen nézés, meg egyáltalán, mintha itt se lenne. Így visszanézve Shelly egy ideje már igyekszik vele ezt csinálni (legközelebb előbb hallgatok rá ilyesmiben), de így, hogy mi is beszálltunk, nagyon gyorsan magába szállt a kisasszony. Nem mászkál egész nap fel-alá, mint a mérgezett egér, nem rág meg mindent, nem mászik a kanapéra, a vacsiját is szépen kivárta (pedig nyálcsorgatóan fincsit kaptak), ma már a reggeli őrjöngés is elmaradt, és hálisten Shellyt se buzerálja félóránként. Egyszer megpróbálta még tegnap, de azt az én drága segédóvónénim olyan gyorsan rövidre zárta, hogy időm se volt beavatkozni; egy olyan határozott morgós odakapást mutatott be, hogy magam is meglepődtem. Valószínű Zizi is, mert azonnal leállt, és azóta normálisan viselkedik. 

Elég nehéz nála ezt a ridegtartást kivitelezni, csak úgy megy, hogy igyekszem rá se nézni, különben azonnal elkap a vágy, hogy összenyomorgassam azt a húsos fejét :) De muszáj, különben lassan az őrületbe kergeti a családot, Shellyt legfőképpen. Idegen kutyákkal is elkezdte már ezt a viselkedést, úgyhogy tényleg le kell állítani, mielőtt megszokja. Hogy meddig fogjuk ezt az állapotot fenntartani, azt azt hiszem, megpróbálom most Shellyre bízni, végtére is a kutyák értenek a legjobban egymáshoz, Shelly pedig eddig is példás "nagynéninek" bizonyult Zizi nevelésében. Remélem, hamar veszi a lapot a lányzó, mindannyian jobban szeretjük, ha szerethetjük :)