Én nem akarom isteníteni...

...sem Cesar Millant, sem a földrenyomkodós módszert (amit tényleg ne alkalmazzon senki, ha nem érti, mit csinál, mert többet árt vele, mint használ), de immár másodjára oldottam meg öt perc alatt egy jelentős problémát a segítségükkel. Zizi egyik nap összebalhézott ismerős vizslával egy boton, olyan rendes hörgős menjanyádba-verekedés volt, persze vér nélkül, na de mégis. Kiabálásra szétmentek, szóval tényleg nem volt vészes, Zizit viszont azért csak levágtam a földre, és nem eresztettem, amíg úgy nem éreztem, hogy felfogta az üzenetet, hogy a balhé rossz. Két perccel később ment puncsolni Jázminnak, hívta játszani, szóval nem lett belőle harag, sőt. Amikor legközelebb találkoztunk, nem hittem a szememnek, annyira udvarias volt a vizsivel, meg mindenki mással is; vagy egy órán keresztül játszott két labdával öt kutya gond nélkül. Én meg csak tátottam a számat.

Mert Ziziben amúgy kicsit túlteng a birtoklási vágy, természete szerint ha valamit kiszemel magának, akkor beszűkül a tudata, és tank módjára bárkin és bármin átgázol, hogy megszerezze. Sokat javult már, mióta itt van, kezelhető lett, de még nem nyilvánítanám befejezettnek az ezirányú nevelését. Ezért is lepődtem meg, annyira, amikor nekiálltunk labdázni, és egyszerűen tökéletesen viselkedett. Ha látta, hogy más fogja elkapni a labdát, lelassított; ha túlfutott rajta, akkor sem ugrott senki torkának, hogy de az az övé, senki szájából nem akarta kiszedni, és őrizgetni is csak tessék-lássék húzta be a labdát, Shelly is simán el tudta halászni előle, pedig vele szemben bátrabb szokott lenni, mint idegenekkel. Eleve az a tény, hogy Shelly megpróbálta elszedni tőle, jelzi, hogy mennyire nem gondolta komolyan az őrzést, mert ő meg ugye nem egy szemtől szemben küzdős típus. 

Szóval az irigy kutya lassan megtanul viselkedni. Lehet, hogy pár ismétlésre még szükség lesz, de nem bánom, ha végül működik :) Mondjuk a galambnál is tökéletesnek tűnik az eredmény egyszeri alkalom után is; múltkor nem tudta Zizi, mi röpköd, csak hallotta a hangját (a felújítás miatt az állatok is folyton költözködnek), és nagyon átment vadászósba, mászkált fel-alá, kereste, teljesen rápörgött, de amikor meglátta, hogy a miénk az, leeresztett, és ott hagyta. Tehát a már feléledt vadászösztön is instant gátlódik benne, ami jóval több, mint amit vártam. Meglátjuk, hogy ebből a botos-labdás témából mi sül ki :)

Ridegtartás

Amennyire jól megvoltak eleinte a csajok, annyira a visszájára fordult mostanában ez a viszony, mióta Zizi kezdi otthonosan érezni magát, és nekiállt jó kamasz módjára küzdeni a kis pozíciójáért. Na nem velem hálisten, csak Shellyvel, de az is épp elég. Sokkal pofátlanabb lett, folyamatosan irányítani próbálja, dominálja, mászik rá, "keríti", szóval nagyon kinyílt a csipája, és lelkesen játssza az elnyomót. Ha pedig rájön az öt perc, annyira idegesítően cseszteti Shellyt, hogy hihetetlen, az öreglány meg békés típus, csak finoman szól rá általában, ami viszont nem elég. Ha én rászólok, befejezi, de fél perc múlva kezdi előről. Néha persze Shelly is megunja, múltkor reggel szó szerint befogta a pofáját, de úgy, hogy a kisasszony nyöszörgött is, mert fájt neki, de az se volt elég, amint elengedte, folytatta tovább.

Irigy kutya

Na, az irigy kutya is megkapta az első pár órás kizárását. Szóval ha a kajáját védené Zizi, azzal kiegyeznék, senki ne pofátlankodjon oda, ahol más eszik, de ebből pont nincs gond, egymás mellett másfél méterre eleszegetnek békésen, Shelly meg nem hülye, hogy beledugja a fejét más táljába, hiába végez előbb, inkább megvárja, amíg ott hagyják az üres tálat, és lehet mosogatni. A fekvőhelyek elosztásában is kezd pofátlan lenni, de amíg nem védi be mindkettőt, ám legyen, úgyis egyformák. A játékokkal kapcsolatos birtoklási vágya már nem olyan durva a kisasszonynak, mint a legelején, bár arra is ráfér még némi csiszolás. A jutalomfalatot is egyre ritkábban akarja kikapni a kezemből, ha Shelly felé nyújtom. De az üres tál, ami nem is a földön volt, hanem a helyén a táptartón, meg a víz (!!) bevédése kicsit sok volt, úgyhogy most egy kicsit levegőnek van nézve. Nagy bánatában biztos ki fogja pakolni a fél kukát, amivel amúgyis szokott foglalatoskodni, főleg a használt papírzsebkendők irányában alakult ki valamiféle függősége, imád rágózni rajtuk, de most gyanítom, hogy a nemrég kidobott papucsom is sorra fog kerülni. Igen, felírtam már a listára két fedeles kuka beszerzését.

Kamasz kontra öreg róka

Adott ugye a szituáció, immár több, mint egy hete velünk él Zizi, a 10-12 hónap körüli staff-shar-pei keverék. Shelly, aki már a kilencedik életévét tapossa, meglepően jól viseli a hebrencs lányzót, valószínűleg az ellenállhatatlan stílusa miatt, meg persze azért, mert én bele vagyok szeretve (ezt anno páromnál is remekül leradarozta, akkoriban még nagyon félt a nagydarab felnőtt férfiaktól, hozzá mégis úgy ment oda, hogy "helló, hát te ki vagy?", mintha nem venné észre, hogy félelme tárgyának egy ékes példányával van dolga). Imádom, hogy Shelly megfiatalodott tőle, egészen kisimult az arca, mosolygósabb lett és aktívabb, rengeteget játszanak; a legérdekesebb mégis azt megfigyelni, hogy hogyan viszonyul az alulszocializált kiskamasz a tapasztaltabb falkataghoz, és viszont, főleg azért, mert Shelly világéletében alárendelődő típus volt, Zizi pedig már csak a pörgőssége okán is "többre hivatott", bár azért ő sem az a hatalommániás típus.

Mission complete!

Nemrég találtam magamnak egy kihagyhatatlan kihívást egy kutyákra agresszív 11 hónapos német juhász kan személyében (nevezzük F-nek). Ma nála voltam, és hát mit ne mondjak, eseménydús nap volt.

Sikeresen levonatoztunk vidékre Shellyvel (ő volt a terápiás kutya), majd elmentünk a helyi félig házi szervezésű, de határozottan komolyodó kutyaiskola területére ismerkedni. Itt több dolgot is konstatáltam, miután lefektettem Shellyt és átvettem F-et, hogy megnézzem, mennyire gázos. Egyrészt feltűnt, hogy nagy, erős, jó formájú német juhász létére egy elképesztően hisztis állattal van dolgom, gyakorlatilag megállás nélkül vinnyogott. Másrészt kénytelen voltam rájönni, hogy bár emberekre alapjáraton tényleg nem agresszív a kutya, azért visszafordul, ha nem tetszik neki valami, próbálgatja az erejét, és ha valami nem megy, akkor jobban próbálja. Nem gondolta komolyan, való igaz, mert akkor most biztos nem tudnék gépelni, de ettől függetlenül mindkét karomon tövig akadnak karcolások, kisebb-nagyobb lila foltok, és mindkét kézfejem fel van dagadva. Akkor és ott még nem éreztem, hogy ilyen intenzíven csócsál, csak pár órával később. Au.

Majdnem tragédia

Kutyasétáltatás. Remek dolog, mindennapos rutin, kellemes lazítás embernek és kutyának egyaránt. Kivéve, amikor valakinek megtetszik egy csatornafedél, hazaviszi, valaki másnak pedig egy pillanat alatt rémálom lesz az esti kikapcsolódásból.

Trükkök, feladatok

Lehet valami Cesar Milannak abban az elképzelésében, hogy a kutya szeret segíteni cipelni dolgokat. Shellynek tegnap a szájába adtam hazafele a szatyromat, és olyan szabályosan jött lábnál kérés nélkül, szájában a magasra tartott zacskóval, hogy öröm volt nézni. Eddig is hozattam vele ezt-azt, de akkor nem csinálta ezt - mondjuk nem is mentünk egy egész utcát, csak fel a lépcsőn, vagy ki a kukáig, vagy ilyesmi, és általában én is vittem valamit, úgyhogy nem fért el a lábam mellett. Mindenesetre ez tetszik, rá fogunk szokni, hogy hoz nekem dolgokat :)

A másik dolog, aminek borzasztóan örülök, hogy végre nagyjából megtanultuk a "szégyelld magad" mutatványt, ami annyiból áll, hogy a kutya "eldugja" a fejét az egyik mancsa alá, valahogy így: