Említettem már, hogy beszereztem első nevelt "gyerekemet". Két hét szünet után (amit intenzív e-mailezéssel töltöttünk a gazdival) ismét meglátogattam őket, és rettentő kellemes meglepetésként ért, hogy a rágócsontját a gazdától már egyáltalán nem védi, és nekem is igen hamar átengedte, morogni is csak egyszer próbált meg, de csak tessék-lássék, "hátha bejön" alapon. Sétálni is sokkal jobban tudnak hosszú pórázon, kiszaladgálhatja magát az eb, és lábnál is szépen tud menni. Van még min dolgozni, de határozottan jól haladunk :)
Átbeszéltük a dolgokat, szenvedtünk egy kicsit a pórázrágással (a múltkorihoz képest épp csak mutatóba), játszottunk behívósdit és nemfelugrálósat hosszú pórázon, szóval buliztunk :) A nyakörve megragadására, a nyakba és oldalba bökésre sajnos még mindig csócsálással reagál, de ez csak gyakorlás kérdése; ha látja, hogy nincs hatása, el fog múlni, ahogy a csontja védése is. Úgy néz ki, ezentúl péntekenként randizunk egy kis kutyanevelésre, megtanulunk klikkerezni, és hát van még pár dolog a listán, ami sorra kerülhet. Alig várom :)
Nekem viszont rá kell szoktatnom magam, hogy jobban bevonom a gazdit az aktív cselekvésbe, mert azt még hajlamos vagyok elfelejteni a nagy szórakozás közepette :) Ez is olyan szakma, ahol legalább annyira kell érteni az emberekhez, mint a kutyákhoz, szóval van még hova fejlődnöm.
Mindenesetre nagyon örülök, hogy látványos a változás, jó kis kutya lesz belőle. Igazából nem is nagyon nehéz eset, harciasan makacs, de azért viszonylag hamar "enged"; nem akar ő főnökösködni, de ha már muszáj, akkor azt nagyon felelősségteljesen csinálja :)