Lehet valami Cesar Milannak abban az elképzelésében, hogy a kutya szeret segíteni cipelni dolgokat. Shellynek tegnap a szájába adtam hazafele a szatyromat, és olyan szabályosan jött lábnál kérés nélkül, szájában a magasra tartott zacskóval, hogy öröm volt nézni. Eddig is hozattam vele ezt-azt, de akkor nem csinálta ezt - mondjuk nem is mentünk egy egész utcát, csak fel a lépcsőn, vagy ki a kukáig, vagy ilyesmi, és általában én is vittem valamit, úgyhogy nem fért el a lábam mellett. Mindenesetre ez tetszik, rá fogunk szokni, hogy hoz nekem dolgokat :)
A másik dolog, aminek borzasztóan örülök, hogy végre nagyjából megtanultuk a "szégyelld magad" mutatványt, ami annyiból áll, hogy a kutya "eldugja" a fejét az egyik mancsa alá, valahogy így:
