M. még egyszer

Említettem már, hogy beszereztem első nevelt "gyerekemet". Két hét szünet után (amit intenzív e-mailezéssel töltöttünk a gazdival) ismét meglátogattam őket, és rettentő kellemes meglepetésként ért, hogy a rágócsontját a gazdától már egyáltalán nem védi, és nekem is igen hamar átengedte, morogni is csak egyszer próbált meg, de csak tessék-lássék, "hátha bejön" alapon. Sétálni is sokkal jobban tudnak hosszú pórázon, kiszaladgálhatja magát az eb, és lábnál is szépen tud menni. Van még min dolgozni, de határozottan jól haladunk :)

Átbeszéltük a dolgokat, szenvedtünk egy kicsit a pórázrágással (a múltkorihoz képest épp csak mutatóba), játszottunk behívósdit és nemfelugrálósat hosszú pórázon, szóval buliztunk :) A nyakörve megragadására, a nyakba és oldalba bökésre sajnos még mindig csócsálással reagál, de ez csak gyakorlás kérdése; ha látja, hogy nincs hatása, el fog múlni, ahogy a csontja védése is. Úgy néz ki, ezentúl péntekenként randizunk egy kis kutyanevelésre, megtanulunk klikkerezni, és hát van még pár dolog a listán, ami sorra kerülhet. Alig várom :)

Nekem viszont rá kell szoktatnom magam, hogy jobban bevonom a gazdit az aktív cselekvésbe, mert azt még hajlamos vagyok elfelejteni a nagy szórakozás közepette :) Ez is olyan szakma, ahol legalább annyira kell érteni az emberekhez, mint a kutyákhoz, szóval van még hova fejlődnöm.

Mindenesetre nagyon örülök, hogy látványos a változás, jó kis kutya lesz belőle. Igazából nem is nagyon nehéz eset, harciasan makacs, de azért viszonylag hamar "enged"; nem akar ő főnökösködni, de ha már muszáj, akkor azt nagyon felelősségteljesen csinálja :)

Majdnem tragédia

Kutyasétáltatás. Remek dolog, mindennapos rutin, kellemes lazítás embernek és kutyának egyaránt. Kivéve, amikor valakinek megtetszik egy csatornafedél, hazaviszi, valaki másnak pedig egy pillanat alatt rémálom lesz az esti kikapcsolódásból.

Első delikvens

Szóval az úgy kezdődött, hogy kitettem a helyi állatosboltban néhány szórólapot, hogy szívesen segítek viselkedési problémák megoldásában, és egy idő után meg is keresett az első gazdi. Pont vakbélműtét után talált meg, így sajnos kellett várni pár hetet, mire megnézhettem a kutyát, de végül hosszú idő pénteken után végre-valahára kiélhettem egy kicsit a "rosszkutya-hiányomat".

Kutyatartási kultúra

Egyik reggel a buszon hallgattam két fiatal srác beszélgetését mindenféle kutyafajtákról, de az első perc után kénytelen voltam inkább bedugni a fülemet és zenét hallgatni, annyira siralmas volt, amit hallottam. Igazából kicsit tartottam is tőle, hogy hátrafordulok és tapintatosan közlöm velük, hogy nagyon rosszul gondolkodnak, és ha már fiatalok és nem okoz nekik nehézséget, használják az internetet, mielőtt marhaságokat beszélnek, de kétlem, hogy nagy sikerem lett volna.

Valami olyasmivel kezdődött, hogy hú, a rottweiler az kemény kutya, csak veréssel lehet vele megértetni, hogy ki a főnök. Itt már sikítottam volna, hogy az emberek még mindig ott tartanak, hogy verni KELL a kutyát. Én nem vagyok az erőszakmentes nevelés híve, a legtöbb kutyának igenis kell néha egy-két atyai pofon, meg olyan pórázrántások, amiket megérez, hiszen ők is odacsapnak néha egymásnak, természetes része az életüknek ez a fajta fegyelmezés - de hogy kizárólag fizikai erőszakkal és tervszerű kegyetlenkedéssel lehetne megmutatni nekik, hogy hol a helyük, az nem fér bele a világképembe. A hozzáértés hiányát persze lehet relatíve sikeresen kompenzálni ütlegeléssel, csak abból sosem lesz boldog kutya-gazda páros.

Értekezés a pórázhúzásról

Tapasztalataim alapján ez az egyik leggyakoribb probléma kishazánkban, legalábbis azok között, akik egyáltalán sétáltatnak kutyát. A legtöbben sajnos hajlamosak ezt elintézni azzal, hogy a kutya ilyen, nem normális, hiperaktív, rossz, és ezért meg se próbálják kitalálni az okát és megoldani a problémát. Néha, amikor nagyon durva a helyzet, akkor saját szakállukra, vagy egy emberekhez nem értő kiképző tanácsára vesznek egy szöges nyakörvet, amit viszont nem tudnak helyesen használni, úgyhogy az is csak súlyosbítja a problémát, hiszen a kutya ugyanúgy húzni fog, csak most már fáj is neki. Vagy kerti kutyákat egész egyszerűen nem visznik ki többet sétálni. Egyik jobb, mint a másik...

Na de kezdjük előről, egyáltalán miért húz a kutya?

Gondolatok a falkavezérségről

Mostanában ismét rákaptam, hogy a gyakorikerdesek.hu oldalon az "Állatok", azon belül is főképp a "Kutyák" kategóriában ténykedek, válaszolgatok gazdáknak, próbálok segíteni nekik. Az ott tapasztaltak alapján nagyjából képben vagyok azzal kapcsolatban, hogy milyen problémákkal néz szembe az átlag kutyatartó, amivel nem tud egyedül megbírkózni.

A legtöbb beszélgetésből az jön le, hogy a gazdák egész egyszerűen képtelenek kontrollálni a kutyájukat, sok esetben már a 2-3 hónapos kölyköt sem tudják kordában tartani. És ami nagyon sokszor elhangzik kifogásként: "nem akarom bántani". Nem ismernek középutat a verés és a totális káosz között. És szemmel láthatóan a legtöbben nem értik, miért is kéne, hogy a kutya elfogadja őket vezetőnek, úgy érzik, hogy ez rossz dolog, elnyomják a kutyát, rettegésben fogja leélni az életét, ha korlátozzák a viselkedését.

Nekik szeretnék most pár gondolatot összefoglalni, akkor is, ha soha senki nem fogja olvasni :) De kikívánkozik.

Trükkök, feladatok

Lehet valami Cesar Milannak abban az elképzelésében, hogy a kutya szeret segíteni cipelni dolgokat. Shellynek tegnap a szájába adtam hazafele a szatyromat, és olyan szabályosan jött lábnál kérés nélkül, szájában a magasra tartott zacskóval, hogy öröm volt nézni. Eddig is hozattam vele ezt-azt, de akkor nem csinálta ezt - mondjuk nem is mentünk egy egész utcát, csak fel a lépcsőn, vagy ki a kukáig, vagy ilyesmi, és általában én is vittem valamit, úgyhogy nem fért el a lábam mellett. Mindenesetre ez tetszik, rá fogunk szokni, hogy hoz nekem dolgokat :)

A másik dolog, aminek borzasztóan örülök, hogy végre nagyjából megtanultuk a "szégyelld magad" mutatványt, ami annyiból áll, hogy a kutya "eldugja" a fejét az egyik mancsa alá, valahogy így:

Könyvajánló: a trükkök nagykönyve

Kyra Sundance - 101 kutyatrükk

Ezzel a könyvvel a megjelenése napján találkoztam először (akkoriban könyvescégnél dolgoztam), és miután belelapoztam, ki sem adtam a kezemből. Nem volt olcsó (3990), de annyira drága sem, és nagyon megérte beruházni rá, házi kutyás szakkönyvtáram egyik legértékesebb darabja. Mondhatnánk úgy is, hogy ez a könyv mutatja meg, mit csinálj a kutyáddal, ha nem elég neki a több óra séta, nincs a közelben kutyaiskola, eltörted a lábadat, vagy annyira profi vagy már mindenben, hogy csak ismételteted a kutyával az eddig tanultakat, és kéne valami új, ami lendületet ad.

Jesse, a mintajackrussell

A napokban találtam két érdekes-vicces-tanulságos videót youtube-on. Párhuzamosan gurultam a nevetéstől, mert remekül átgondolt és megszerkesztett videók, és adóztam elismeréssel Jesse gazdájának, aki nyilvánvalóan sok energiát és nem kevés tudást fektet a kutyájába. Csak annyit tudok mondani, hogy így kell ezt csinálni, gyerekek!

Useful Dog Tricks performed by Jesse

- kutyát minden háztartásba! -

Aerobics with Jesse the Jack Russell Terrier

- reggeli torna más szemmel -